"...Megtört tekintetével utoljára végigsimította a királyfit, aztán belevetette magát a tengerbe, s érezte, hogy lassan-lassan maroknyi fehér habbá foszlik szét a teste..."

                                                ( H.C.Andersen  A kis hableány)

 Biztos sokaknak ismerős gyermekkorukból a fenti mese, bár nekem még most újraolvasva is nagyon nagyon tetszett. A kis hableányt ábrázoló szobor itt van Koppenhágában, a tenger mellett, és mai napig néz a nyílt vízre, és várja hercegét...:)

Ennél a szobornál voltunk ma többek között, amikor végigjártuk a várost. Hát, mit ne mondjak, nem tisztább mint Pest, de az emberek mentalitása nagyon tetszik. Lazák, mosolygósak, kinn esznek a szabadban, extrán öltözködnek, van élet, buliznak, simán kifekszenek bármilyen parkba, járdára, és minden teljesen normális:D Kicsit mintha magamat látnám bennük, talán ezért is tetszik ennyire... 

Minden telis tele van hajókkal és biciklikkel. Furcsa módon még hajókon lévő biciklikkel is:) Rengeteg a park, a tó, és az éhes kacsa:D

Jól mondták, gyönyörű itt északon. A táj, a tenger, a partok fantasztikusak.

A legjobb hogy mindig világos van. 11 fele kezd sötétedni, de egész éjszaka lehet látni, messze nincs olyan sötét mint otthon, és 6-7 fele már ismét tök világos minden.

Nagyon hangulatos itt :D